Dublin - Day 6

Írország igazi arca

Az utolsó napra a továbbképző központ kirándulást szervezett számunkra a Moher-sziklákhoz és a Burren karsztvidékre.

Ezen a napon a szigetre visszatért a megszokott időjárás: eső, köd, napsütés váltotta egymást.

A Moher-szikláknál az orrunkig sem láttunk eleinte, de a szél pár pillanatra felvillantotta a 200 méter magas szikla falakat és az óceánt. A Moher-sziklák, melyek az UNESCO Világörökség részét képezik, sok filmben “statisztáltak” már. Szerepeltek a Harry Potter és a Félvér herceg című filmben is.

A Burren-karsztvidék Írország egyik legérdekesebb tája. A puha talajt mészkősziklák és agyagpala alkotja. Mintha a Hold felszínén sétálnánk.

A természeti szépségek után még meglátogattuk Galway városát, mielőtt vissza indultunk Dublinba.

Bevallom, engem nagyon elvarázsolt a táj, a friss levegő és az időjárás is - szívesen visszatérnék jó néhány túrára.

 

 

Dublin - Day 5

A pudding próbája...

A mai napon nem volt más hátra, mint a tegnap összeállított óratervek bemutatása. Az értékelés fő szempontja volt, hogy mennyi felelősséget adunk a diákjainknak a tananyag elsajátításában, valamint mennyi gyakorlási lehetőséget biztosítunk számukra játékokon és kreatív feladatokon keresztül.

Trénerünk, Helen még ellátott bennünket számtalan jó tanáccsal a fegyelmezést és munkaszervezést illetően, majd megkaptuk okleveleinket. A csoport nagyobb része marad a következő hétre is egy másik oktatóval (én sajnos nem).

Délután meglátogattuk a Saint Patrick katedrálist, mely a legenda szerint a középkori város falain kívül épült, ahol Szent Patrik megkeresztelte a dubliniakat. A katedrális bejáratától jobbra a színes padlóba helyezett réztáblák jelzik Jonathan Swift sírhelyét.

 

 

Dublin - Day 4

13 igeidő és a többi nyelvtani szerkezet

A mai délelőtt középpontjában a nyelvtani fogalmak funkciójának magyarázata és megértetése állt. Ez mindig kihívás az idegen nyelv oktatás során, főként ha "kínai gyerekeknek" tanítunk angolt. Feladatunk volt egy óraterv elkészítése a CBI (tartalom alapú oktatás) szabályainak figyelembe vételével. A nyelvtani fogalmak bemutatása és a megértést ellenőrző kérdések egysége kiemelt szerepet kapott az óratervben, melyet az utolsó 10 perc megtervezésével kezdtünk.

 

A délutánt a dublini várban és a bulinegyedben töltöttük. A Liffey-n a Ha'Penny hídon keltünk át, ami egy gyalogos híd. A történet szerint eredetileg Wellington volt a neve, építtetője egy bizonyos William Welsh komphajós volt. Welshnek jogában állt díjat szedni a hídon való átkelésért - egy fél pennyt, egészen pontosan. Így a dublini lakosok hamar átnevezték: ha'penny, azaz fél penny lett a neve.

 

 

Dublin - Day 3

 Feladat alapú tanulás, avagy hogyan engedjük át a gyeplőt a diákoknak a nyelvórán

A mai délelőtt rendkívül kreatívan telt. A feladatot egy papír pohár tartalmának feldolgozása jelentette, egy rövid történetet kellett írnunk és előadnunk. Amint a mellékelt képen látható, a pohárban meglehetősen hétköznapi tárgyak voltak. Az előadások után kérdésekkel ellenőriztük, hogy a közönség megértette a történetet - így a nyelvtanulás során elsajátítandó készségek közül többet is gyakorolhattunk. 

A kreativitás itt még nem ért véget - a következő feladatban az általunk készített absztrakt rajzokhoz írtunk verset, rövid színdarabot, mesét és rappet. A multidiszciplinaritás maradéktalanul megvalósult.

A délutánt az Ír Emigráció Múzeumában, az EPIC-ben töltöttük. Ez a kiállítás az ír diaszpóra és a más országokba kivándorlás történetét mutatja be roppant interaktív formában. Kedvencem az ír irodalmat bemutató könyvtár terem volt - benne a következő idézettel: Egy ír a drámaírásban alkotott nagyot. Írt egy darabot, melyben nem történik a világon semmi - kétszer. (Samuel Beckett: Godot-ra várva)

 

 

Dublin - Day 2

A dublini kirándulás második napja is tele volt élményekkel.

A délelőtt során kollégáimmal azon fáradoztunk, hogyan tudnánk a tanítványainkból kérdések segítségével kihámozni mindazt, amit amúgy is tudnak - illetve hogyan lehetne az angol szavak jelentését szótár vagy tanári segítség nélkül is megfejteni.

Kulcsszó: MARSBAR

Csapatunk egyébként nagyon színes: olasz, spanyol, német és bolgár kollégákból áll; Magyarországot hárman is képviseljük.

A nap további érdekességeket is tartogatott: délután idegenvezetőnk mutatta meg Dublin kevésbé ismert pontjait, az ír kultúra nyomán jártuk a várost. James Joyce, Francis Bacon nyomában. Megnéztük a legrégebbi színház épületét és Molly Malone szobrát. Molly egy halász volt, aki a város utcáin kis kocsijáról árulta portékáját, míg meg nem halt. A népdal szerint azóta Dublin utcáin kísért. A dal a város nem hivatalos himnusza lett (https://www.youtube.com/watch?v=q9Deeh9n-VI&ab_channel=KoenInPraag), Mollynak pedig szobrot állítottak az írek. Ha valaki meglátogatná a szobrot, ne felejtse megérinteni Molly kebleit - állítólag szerencsét hoz. 

A színes ajtók itt is felkeltették az érdeklődésemet - a legenda szerint a György-kori épületek ajtajait azért festették színesre (ellentétben a Londonban megszokott fekete ajtókkal), hogy gazdáik jó néhány Guiness után is haza találjanak.

 

 

Dublin - Vargáné Légrádi Krisztina kolléganőnk beszámolója

Day 1: Smaragd sziget és Thin Lizzy

A 2020-as Erasmus+ projekt következő állomása Írország, Dublin.

 

A tegnapi késői érkezés után reggel kissé nehezemre esett a séta a tréning helyszínére, de egy jó kávé hamar feledtette velem a fáradtságot.

Trénerünk, Helen friss és szokatlan kérésekkel igyekezett minket kibillenteni a komfort zónánkból, hogy a szokott angol órai feladatokat magunk is felülvizsgáljuk. Eltökélt célja, hogy a hét végére tudatosabban és gyakorlottabban válasszuk ki módszertani repertoárunkból a megfelelőt.

A résztvevők mindegyike hozott egy rövid kulturális bemutatót - én a frissen felújított Operaházban kalauzoltam kollégáimat.

 

A kánikulában mi lehet jobb program, mint az egyébként rendkívül hideg Ír-tenger? Irány Sandymount Beach. Hétfő délután az írek ellepték a hosszú partszakaszt, kihasználták az utolsó napsugarakat is.

Az esti séta során felfedeztük a belváros titkait: Phil Lynott, Oscar Wilde és a többiek már vártak ránk.