Napjaink

Ez a bejegyzés magyarul készül el, biztos, ami biztos :) Bár semmi gondom nincs a családdal, nagyon kedves nő, Sharon, és a férje, Chris. Már az nagyon klassz volt, hogy kijöttek elém a vasútállomásra vasárnap, amikor megérkeztem. Nem Yorkban élnek, hanem egy falunak hívott helyiségben, Strensallban, de minden bizonnyal Yorkhoz tartozik valamilyen úton-módon. Mindez azért jó, mert hihetetlen nyugalom van, csend, minden amit látsz és hallasz, tipikusan angol. Az egyetlen hátránya, hogy majd' 30 percet kell buszoznom (és onnan még 10-et sétálnom, gyors tempóban), hogy beérjek a suliba. Ez azért elég sok, korán kell kelni, bár mindig figyelem az embereket, hallgatom őket, nézem a tájat, szóval próbálom kihozni a maximumot belőle.
A táj zöld, a házak pedig elég nyomasztóan ugyanolyanok amúgy. Hosszú távon nem bírnám :) Ugyanazok a vörös téglából épített házak, stílusban ugyanolyanok, kicsi előkerttel, ahová általában beparkolnak a kocsival (bár van garázs is, de az valami másnak tartják fenn tutira), a bejárati ajtó kvázi közvetlenül elérhető az utcáról. Hipp-hopp és már kopognak is az ajtódon, vagy benéznek az ablakodon. Nekem ez félelmetes, de itt ez a természetes. Betörők errefelé nem sétálgatnak csak úgy. Minden nappali az utcára néz és teljesen be lehet látni, nem függönyözik be magukat egyáltalán. Mondjuk épp ma este így ismertem meg a házunkat - ma jöttem először haza sötétben, és majdnem elmentem a ház mellett, amikor ismerős lett hirtelen a nappali :)
Felfelé építkeznek, a kert nem fontos, bár itt ami van, az szép, de általában minden ház kétszintes és gyanítom, belülről ugyanaz a forma. Bejáratnál lépcső az emeletre, mindenhol vastag padlószőnyeg. Amikor Londonban voltunk az iskolával tavaly, ott ugyanez volt. Manchesterben, ahol eltöltöttem egy éjszakát, mielőtt ide jöttem, ugyanez.

Íme a kertünk az ablakomból:

Szóval a család: nyugdíjasok, de aktívak nagyon, önkénteskednek, segítenek, ahol tudnak. Állandóan teát isznak. Állandóan. Tejjel. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva :)
Reggelire gabonapehely, esetleg toast (már áttértem erre ma reggeltől, mert az ízesítésmentes és nyilván nagyon egészséges pelyhektől már rosszul vagyok). Ebédet magunknak kell megoldani, többnyire az olaszokkal és egy német lánnyal ülünk be valahová - voltunk pub-ban, indiai étteremben, ma olaszban. Az árakat átszámolni nem szabad, az előre letervezett költségvetésünkkel kell gazdálkodni! Természetesen a mi árainkhoz képest az éttermek drágák, de ez van. Vacsora este hatkor - ma már kihagytam, mert nem szoktam meg, hogy ennyit egyek egy nap, pláne meleget - de szokásos brit ételek kerültek eddig az asztalra. Fish&chips, sausage with mashed peas and potatoes and, of course, gravy, de volt chilli con carne és bolognai is, gondolom azért, mert ezeket általában szereti mindenki. Azt hiszem, lesz pizza is.

Lasagne a mai olasz étteremből, kemencében sütve. Nagyon finom volt!

Pita az Mumbai étteremben.

Szintén Mumbai, csirkemell, nem tudom, milyen mártásban, de hihetetlen finom volt!